Ige:

Folytatjuk a sorozatot a Szt. Sz.-ről. Olvasd 2Krón 18,1-8; 16-22; 25-34.

A felolvasott Igében Isten bepillantást enged a szellemvilágba. A Szt. Sz. kijelentette Mikeás prófétának, és általa az akkori embereknek, aztán nekünk is, mi történt a mennyben. Ez rávilágít arra, ami van e világ eseményei mögött van, pl. királyok, vezetők döntései mögött, akár háború felől is. Előbb minden Isten elé kerül, és Ő akár hazug szellemet küldhet, ha úgy látja jónak.

1.) Az előzményekről

Akháb halálát Isten már korábban elhatározta. Először, amikor a Nábót szőlőjét úgy szerezte meg, hogy hamis vádak alapján kivégeztette. Akháb már előtte is gonoszságokat tett. 1Kir 21:25 [Mert] bizonyára nem volt Akhábnak mássa, aki magát arra adta volna, hogy csak gonoszságot cselekedjék az Úr szemei előtt, amelyre az ő felesége, Jézabel ösztökélé őt.

A Nábót elleni gaztettével betelt a pohár. Isten azt üzente neki Illés próféta által: 1Kir 21:19-23 Ugyanazon a helyen, ahol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is! … Íme, veszedelmet hozok reád, és elvesztem a te maradékaidat, és kigyomlálom Akhábnak még az ebét is … azért, amiért haragra ingerlettél engem, és amiért bűnbe ejtetted az Izraelt. És Jézabel felől is szóla az Úr, mondván: Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt.

Erre Akháb megalázta magát, és az Úr azt mondta Illésnek: 1Kir 21:29 Mivelhogy megalázta magát előttem, nem hozom reá a veszedelmet az ő életében, [hanem] [csak] az ő fia idejében hozom el a veszedelmet az ő házára. Tehát az Úr Akháb halála utáni időre halasztotta házának a veszedelmét. De azt nem változtatta meg, hogy Akhábnak meg kell halnia, és vérét az ebek nyalják fel.

Az Úr akkor látta elérkezettnek az időt, hogy Akháb meghaljon, miután Josafát, Júda istenfélő királya sógorságot szerzett vele, és éppen nála volt. Ugyanis Josafátot is fegyelmezte és tanította az Úr ez események által. Éppen Josafát volt rajta, hogy a prófétáktól kérdezősködjenek az Úr beszéde után. Éppen Josafátot nem győzte meg a 400 próféta egyöntetű biztatása a győzelem felől. Josafát szavára hívták oda Mikeás prófétát, aki elmondta, mi történt a mennyben, 19.v.: És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izrael királyát, hogy felmenjen és elvesszen Rámóth Gileádban? Tehát Isten elérkezettnek látta az időt, hogy Akháb meghaljon, a korábban kihirdetett ítéletet végrehajtsák rajta.

Gyakran mondják az emberek: Annyi gonoszság van! Miért nem ítél már Isten?! Ő ítélni fog, de ki kell várnunk az idejét. A szemünk előtt lejátszódó gonoszságokat is látja, de még tűr és vár, nem akarja, hogy némelyek elvesszenek. Egyszer azonban eljön az idő, amikor Isten előkészületeket tesz ítéletének a végrehajtására.

2.) Milyen módon készítette elő Isten Akháb ítéletének a végrehajtását?

Ezt mutatta meg Mikeás prófétának, és ebbe nekünk is bepillantást engedett. Olvasd 19-21.v. Isten úgy döntött, hogy Akháb Rámóth Gileádban vesszen el, és hogy oda elmenjen, a 22.v. szerint: az Úr adta a hazugságnak szellemét Akháb prófétái szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellene.

Miért ezt a módot választotta az Úr? Istennek számtalan más módja is lehetett volna! Miért ezt látta jónak? Úgy gondolom azért, mert korábban nem hallgattak az Úr prófétáira, hanem Baál papjaira, és Asera prófétáira hallgattak. 1Kir 18:19 Aserának négyszáz prófétáját említi, akik a Jézabel asztaláról élnek. Most Akháb előtt volt 400 próféta, akik azt gondolták, hogy az Úr szól általuk. Szerették a hazugságot, és Isten ezt fordította ellenük. Ma is sokan szeretik a hazugságot!

Isten még ebben az utolsó, nagyon kritikus időben is kegyelmes volt. A 400 hazug próféciával szembe állított egy igazi próféciát. Felfedte a valóságot. Bepillantást engedett a mennyei világba, ahol eldőltek a dolgok. Különös, hogy az igaz prófétát börtönbe zárták, és a valóság ismeretének ellenére elmentek a háborúba.

Valami azonban mégis megérintette Akhábot abból, amit Mikeástól megtudott. Felrémlett előtte, hogy elvesztheti az életét. Ezért elváltoztatta az öltözetét, nem királyi ruhába ment a harcba, hogy ne ismerjék meg. De ez nem segített rajta.

Ma is ez a baj! Sokan csak ruhát cserélnek. A külső dolgokon változtatnak valamit, de a belső, a szív, az Úrhoz való viszony nem változik. Csak köpönyegváltás, más szóval „köpönyegforgatás” történik, nem valódi változás.

3.) Mit üzen ezek által nekünk az Úr?

Azt olvastuk a 22.v.-ben: Íme azért most az Úr adta a hazugságnak szellemét ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened. Különös! Az a 400 próféta látszólag nem veszedelmes dolgot mondott. Győzelmet hirdettek Úrra hivatkozva. De a veszedelem éppen ebben volt, hogy arra biztatták, menjen el a harcba. Oda, ahol meghal.

Az utolsó időkről azt olvassuk 2Thess 2:11-12 És azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban. Az antikrisztusi korban sok hazugság lesz, de már ma is sok hamis prófétálás folyik. Hitetlen, bűnben élő embereknek azt mondják, amit szeretnének hallani. Megnyugtatják őket, hogy Isten szereti őket, hisz Ő a szeretet. Ez önmagában igaz, de abból a szempontból veszedelmes, hogy nem a teljes valóságot mondják el. Azt, hogy amíg a bűnben vagy, Isten ellensége vagy, és Isten haragja van rajtad. Mivel azonban Isten szeret, kiutat készített a számodra is: J. Kr. meghalt érted, a te bűneidért is. Ebben mutatta meg irántad a szeretetét, és ha hiszel Benne, akkor örök életed van. De h a nem hiszel, Isten haragja marad rajtad. Mert meg van írva: Ján 3:36 Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

Ez az Ige arra is rámutat, hogy a hit engedelmességgel jár együtt. Az nem járja, hogy valaki azt mondja: hiszek, de továbbra sem engedelmes J. Kr.-nak, az Igének, és nincs semmi változás az életében. A Szt. Sz. az igazi próféták által nem azt mondja, amit az ember hallani szeretne, hanem Isten Szavát. Mert ha nem az Igét mondjuk, hanem azt, amit hallani szeretnének, akkor megnyugtatjuk az embereket a bűneikben, és ezzel veszedelmes dolgot szólunk ellenük.

Sajnálatos, sőt végzetes, hogy sok helyen csak Isten szeretetéről, a kegyelemről, Isten jóságáról van szó. Isten segítségéről a földi életben. De nincs szó Isten haragjáról, kárhozatról, bűnről, a bűnből való megtérés szükségességéről, sem az Úrhoz méltó járásról. Pedig az Ige ezekről is beszél, J. Kr. szólt ezekről is.

Amikor a Mikeásnak adott kijelentés alapján bepillantottunk a mennyei világba, remegjen meg a lelkünk, nehogy hamis szellem befolyása alá kerüljünk! Ne mondjuk, hogy ilyen nem történhet meg! Ne mondjuk, hogy minket nem lehet becsapni, mert bennünk Isten Szelleme van! A 2Kor 11.r. eleje szerint Pál félt attól, hogy ha eltávolodunk a Kr. iránti egyenességtől, más szellemet vehetünk. Ha viszont Kr.-al szoros és őszinte közösségben vagyunk, akkor Ő megvéd minket.

4.) Az ítélet végrehajtása Akhábon

Végül csak elmentek a csatába, Akháb álruhában, hogy ne ismerjék fel, Josafát királyi ruhájában. Szíria királya parancsba adta, hogy csak Akháb ellen harcoljanak. Mivel Josafát volt királyi ruhában, ellene támadtak, de ő felkiáltott az Úrhoz, és megszabadult. Akhábot nem találta meg az ellenség. Az Úr azonban látta, hol van, és az ítéletet végre kellett hajtani. 33.v.: Egy férfi pedig kifeszíté kézívét csak úgy találomra, és találá az Izrael királyát a páncél és a kapocs között. Ezt a nyilat Isten irányította, és Ő megtalálta azt a kis rést is a páncélon, ahol halálos sebet kapott.

Isten elől nem lehet elrejtőzni. Istent álruhával nem lehet megtéveszteni. Isten ellen nem véd páncél! Ő mindenképpen véghezviszi, amit akar.

Akháb vére harci kocsijába folyt, és amikor azt mosták, az ebek nyalták fel a megalvadt vérét ott, ahol a Nábót vérét. Az Úr szava ebben is beteljesedett. Minden úgy történt, ahogy Isten döntött a mennyei szellemvilágban.

5.) Josafátnak is üzent az Úr

Nyilván azzal is, amikor a harcban körülfogták, hogy legyőzzék. Amikor az Úrhoz kiáltott, és az Úr mentette meg az életét. Akkor eszébe juthatott, hogy nem kellett volna neki összefogni az istentelen Akhábbal. Üzenet ez számunkra is, hogy ne fogjunk össze a világgal, mert bajt hoz ránk. 2Kor 6:14-15 mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?

Isten a harc után is üzent Josafátnak. Olvasd 2Krón 19:2-3. Jéhu próféta szavai a Szt. Sz. által ihletettek voltak, és híven adták át Isten üzenetét. Látjuk, hogy a próféta nem szépítette Isten szavát. Megmondta: Ezért nagy az Úrnak haragja ellened. De azt is megmondta, ami jó volt Josafátban.

Mit tett ezek után Josafát? Olvasd 2Krón 19:4 Ez jó volt! Nem sértődött meg, nem vetette a prófétát tömlöcbe, mint Akháb, hanem megalázkodott az Úr előtt, és azt tette, amit az Úr jónak látott, másokat is az Úrhoz térített. Tanuljunk belőle!

Összefoglalás és befejezés:

A Szt. Sz. által Mikeásnak adott látomáson keresztül mi is bepillanthattuk a mennyei világba, abba, ahogyan Isten döntött Akháb sorsa felől. Félelmetes, ahogyan kivitelezte Akháb halálos ítéletének a végrehajtását.

Azért félelmetes, mert megengedte egy hazug szellemnek, hogy Akháb mind a négyszáz prófétáját félre vezesse, és az Úr nevében hazugságot mondjanak. Csak egy prófétának, Mikeásnak mutatta meg a Szt. Sz. a valóságot.

Azért is félelmetes, mert ez utolsó időkben ugyanezt engedi meg Isten: Az Úrra, a Szt. Sz. kijelentésére hivatkozva azt mondják, amit az emberek hallani szeretnének, és ezzel Isten a tévelygés erejét bocsátja azokra, akikhez hiába szólt a Szt. Sz. által. A Szt. Sz.-nek nem hittek, de a hamis szellemnek hisznek, hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem az igazságtalanságban gyönyörködtek. Megengedi az Úr, hogy a halálos veszedelem előtt elaltassák az emberek lelkiismeretét hazug mesékkel, hogy minden jó lesz.

Azonban még van örömüzenet is! Még meg lehet térni a bűnből, még tart Isten kegyelmi ideje. Még lehet engedelmeskedni az Úrnak, hinni Benne, és akkor megmenekül az ember az ítélettől, mint Noé és háza népe a bárkában az özönvíz idején. Ámen.